Valóban csak a belső számítana?

„A külső nem számít.” „Csak a belső értékek a fontosak.” „Nem a ruha teszi az embert.” Ezt mind nap mint nap halljuk és hangoztatjuk, de valljuk be, mi magunk is sokszor a külsőségek alapján ítélünk meg másokat. Öltözetünk, hajunk, sminkünk meghatározza fellépésünket, ezekből áll össze a külvilág felé mutatott homlokzatunk, ezek teszik ki a környezetünknek és a többi embernek szánt maszkunkat. Gondolkozzunk csak el azon, ki az, aki szívesen közelít egy koszos, ápolatlan, mogorva kinézetű emberhez. Bizonyára senki. Hát persze, hogy fontos a külső, és aki mást mond, az valószínűleg nem mond igazat.

Természetesen nem az a helyzet, hogy a belső nem számít. Sőt. De nem szabad tagadni a külső jegyek szerepét a másokról kialakított benyomásaink szerveződésében. Maga a legbelső énünk megoszthatatlan, közvetlenül nem elérhető. Az, hogy milyenek vagyunk, a briliáns elme és a jó humorérzék nincs a homlokunkra írva. A másik ember megismeréséhez hosszú út vezet, és ennek az útnak az első állomása – akárhogy is nézzük – a fizikai külsőről kialakított benyomás.

A másik emberrel kapcsolatos kezdeti információink nyersanyagául a másik ember kinézete és tettei szolgálnak. Olykor nem az első, hanem az egyetlen forrásunk a külső.

A megjelenéstől több dolog függ, mint gondolnánk. Kutatások alapján idegenek inkább nyújtanak segítséget vonzó külsejű személyeknek, mint kevésbé vonzóaknak. Fényképek alapján a tanárok vonzóbb gyerekeket értékeltél intelligensebbnek, nekik jósoltak sikeres továbbtanulást. Illetve a bíróságon is jobban jár a szebb ember, ugyanis enyhébb büntetéssel megússza bűneit. Hogy minek köszönhető mindez? A kutatók kimutatták, hogy a fizikai szépség pozitív elvárások sokaságát hívja életre. Az emberek szemmel láthatóan az „ami szép, az jó” elvet követik. A szociálpszichológiában holdudvarhatásnak nevezik az emberek azon hajlamát, hogy feltételezik, ha valaki valamilyen jó vagy rossz tulajdonsággal rendelkezik, az illető egyéb tulajdonságai is valószínűleg összhangban lesznek ezzel, vagyis jók vagy rosszak lesznek. Valamilyen szembetűnő, egyéni tulajdonság fényudvarként elhomályosít minden egyéb tulajdonságot, ami aztán könnyen egyoldalú, elhamarkodott ítéletalkotáshoz vezethet. A holdudvarhatások érdekes példája, amikor a külső megjelenés szolgál a belső személyes jellemzőkre történő következtetéshez. Más vizsgálatok rámutattak, hogy a szépektől azt várjuk, hogy ők érdekesebbek, társaságkedvelőbbek és a társas életben jártasabbak, mint kevésbé vonzó társaik. Annak ellenére azonban, hogy a férfiaknál jelen van a holdudvarhatás, a nőknél pontosan az ellenkezője figyelhető meg. Ha fénykép alapján elnökhelyetteseket kell megítélni, a vonzó külsejű nők értelmi képességeit alacsonyabbra értékelték. Férfiak esetén azt is kimutatták, hogy a magasság és bérezés között összefüggés van. A 185 centiméternél magasabb férfiak szignifikánsan magasabb, átlagosan 10%-kal nagyobb kezdő fizetést kapnak, mint a 180 centiméternél alacsonyabbak.

Megesik velünk sokszor, hogy az embereket egy ismert tulajdonsága alapján további jellemzőkkel ruházzuk fel. A személyészlelést befolyásoló legfontosabb tényezők közé tartoznak az implikált vagy burkolt személyiségelméletek. Ezeket az elméleteket úgy definiálhatjuk, mint felhalmozott tudásunkon nyugvó előfeltevési rendszer bizonyos tulajdonságok együttes előfordulásáról. Az észlelő korábbi tapasztalata olykor fontosabb szerepet játszik, mint az észlelt ember tényleges tulajdonságai. Ezeknek a feltételezett együttjárásoknak nem mindig vagyunk tudatában, innen is ered az implikált szó. Így aztán néha, ha tetőtől talpig végignézünk valakin, akkor a kapott információinknak a birtokában úgy érezzük, hogy ismerjük az illető személyt.

Mindannyian tudjuk, hogy első benyomásaink minden további benyomásunknál fontosabbak. Első tapasztalataink megszabják az irányt, és befolyásolják a később kapott információknak az értelmezését. Gondoljunk csak bele, hogyan viszonyulunk egy igényes, tiszta és rendes vagy egy szakadt, büdös, koszos idegenhez. Elég, ha csak antipatikus számunkra valaki, és már akkor sem fogunk nagy energiát szánni a megismerésére. A kezdeti információnak mindig aránytalanul nagyobb hatása van az ítéletekre, ez az úgynevezett elsőbbségi hatás. Ráadásul a konzervativizmus elvének értelmében kezdeti benyomásink nehezen változnak.

A szociális észlelés igen nagy mértékben alapul rejtett minőségekre történő következtetéseken. Amikor emberekkel kapcsolatos ítéletekről van szó, ritkán maradunk elfogulatlanok. Általában már előzetesen rendelkezünk érzelmekkel, attitűdökkel, motivációkkal, melyek befolyásolják ítéleteinket. Ezen elvárásaink miatt megesik, hogy torzul észlelésünk. Személyes elfogultságaink gyakran önmagukat beteljesítő jóslatokká válnak. Kezdeti benyomásaink voltaképpen létre is hozhatják a nekik megfelelő viselkedést. Az önbeteljesítő jóslatokkal behatóbban Rosenthal és Jacobson, illetve Snyder foglalkozott. Utóbbi kutató vizsgálatát érdemes itt is megemlíteni. A kísérlet (röviden) arról szól, hogy főiskolás fiúk egy dossziét kaptak egy hallgatólányról. A dosszié egy képet is tartalmazott a lányról, aki feltűnően szép vagy átlagos külsővel rendelkezett. Kimutatták, hogy azok a fiúk, akik azt hitték, hogy egy vonzó lánnyal beszélgetnek kedvesebben viselkedtek, mint azok, akiknek egy kevésbé szép lányt kellett felhívniuk. Ami még ennél is érdekesebb, hogy független megítélők a hanganyagot elemezve barátságosabbnak és kedvesebbnek ítélték a szépnek hitt lányt.

Mivel az ember információ feldolgozó kapacitása véges, ezért érthető, hogy nem vagyunk képesek minden egyes embert megismerni. Főleg nem akkor, ha lehetőségünk van arra, hogy már meglévő sémáink segítségével egy bizonyos embertípusba besorolva őt felruházzuk különböző tulajdonságokkal. Ha alkalmunk nyílik arra, hogy energiát spóroljunk, akkor ezt meg is tesszük. A különböző csoportokról kialakított képeink a sztereotípiák. A sztereotípiák nagyon hasznosak, mert leegyszerűsítik az észlelést, ugyanakkor nagy mértékben torzítanak, mert a szóban forgó tulajdonságok nem szükségszerűen érvényesek a csoport minden tagjára. A sztereotípiák sokszor túlmutatnak azon, hogy a csoport tagjainak milyen a külseje vagy a jellegzetes tevékenysége. Sokkal inkább arra vonatkoznak, hogy milyenek ezek a csoportok (személyiségjegyek). Minél jobban hasonlít valaki a csoport prototípusának képére, annál valószínűbb, hogy aktiválódnak a vele kapcsolatos sztereotípiák. Sissons egy vizsgálatában színész kért felvilágosítást egy állomáson hol középosztálybeli, hol munkásosztálybeli öltözékben. A reakciók drámaian különböztek: a középosztálybeli „úr” sokkal több segítséget kapott.

Végül pedig mindenképpen meg kell említeni azt a területet, ahol a külső és a fizikai tulajdonságok leginkább kifejtik hatásukat, ez pedig a személyközi vonzalom. Talán nem szorul magyarázatra az a kijelentés, hogy a kapcsolatok létrejöttében fontos szerepe van a fizikai vonzerőnek. Egy idegen megismerésekor az első lépés megtételét a vonzalom vagy az iránta érzett szeretet motiválja. És az emberek általában azokhoz vonzódnak, akiket testileg vonzóbak találnak. Na de ki számít vonzónak? A fizikai vonzerő nemcsak egyén, hanem kultúrafüggő is. Nagy általánosságban azonban elmondhatjuk, hogy azok az arc-és testi vonások számítanak szépnek, melyek nem térnek el drasztikusan az átlagtól. Symons vizsgálati eredményei szerint a nőknél sokszor azokat a vonásokat tartják gyönyörűnek, amelyek éretlenségre, fiatalságra utalnak (nagy szemek). Férfiaknál az érettség és a dominancia jelei a megnyerőek.

A külső tehát rendkívül fontos, de a belső tulajdonságok számítanak igazán. A belső harmónia képes arra, hogy a külsőt is megszépítse. A belső értékek azok, melyek gyakran a külsőn keresztül sugároznak a külvilág felé. Talán az lehet a lényeg, hogy a külsőnk és belsőnk között összhang legyen.