Belső motiváció

A belső motiváció egy spontán késztetés érdeklődő, kíváncsi, kihíváskereső magatartásra, illetve a készségek és tudás tesztelésére, fejlesztésére kézzel fogható jutalom hiányában. Ryan és Deci teóriája (Self-determination theory, SDT, 2000, 2017) szerint a belső motiváció elősegíti a magasabb teljesítményt, gyorsabb tanulást, nagyobb mértékű kreativitást, az optimálist fejlődést és a pszichológiai jóllétet.

Ha valaki belsőleg motivált, az elkötelezett egy bizonyos cselekvés irányába, mert azt érdekesnek találja és az a tevékenység elégedettséget vált ki belőle. Ezzel szemben a külső motivációt tekintve egy cselekvés végzése valamilyen jutalomért cserébe vagy valamilyen büntetés elkerülése érdekében, tehát egy bizonyos kimenetel elérése/elkerülése érdekében történik. Egyes korábbi elképzelések szerint a külső és belső motiváció összeadódik és egymás hatását pozitívan erősítik (Atkinson, 1964; Porter & Lawler, 1968), míg újabb vizsgálatok azt tárták fel, hogy az ember kevésbé találja érdekesnek és kevésbé köteleződik el azon dolgok irányába, amelyek iránt kezdetben belsőleg volt motivált, de később kézzel fogható jutalmat kapott az elvégzésükért (Deci et al., 1999).

Állatkísérletek során megfigyelték, hogy csak bizonyos minőségű új stimulus válthat ki belső motivációt, mégpedig olyan, amely optimális kihívást jelent és megfeleltethető az egyén addigi tudásának és képességeinek. Túl nagy mennyiségű újdonság, az adott egyén számára túl nehéz feladat inkább szorongást eredményez, míg túl kicsi, könnyű kihívás unalmas lehet (Gray & McNaughton, 2000). Egészséges belső motiváció során az érdekesség érzése és a pozitív izgatottság, várakozás felülkerekedik mind a szorongás, mind az unalom fölött. Ez a felfedezés, újdonságkeresés további új célok elérésére motivál, új kihívások, új problémák megoldására késztet. Tulajdonképpen Csikszentmihályi (1990) „flow” koncepciója is az optimális arányú kihívás és kompetencia belső motivációval való összefüggésével kapcsolatos elképzelés.

Az SDT elmélet a belső motivációval foglalkozik, s ezt kérdőíveken keresztül, illetve laboratóriumi körülmények között egyaránt vizsgálták. Már a legelső eredmények azt mutatták, hogy a belső motiváció eredményesebb tanulást, teljesítményt, kreativitást tesz lehetővé. Később felismerték, hogy számos tényező (pl. jutalom típusa, visszajelzések, kommunikáció stílusok) mind pozitívan, mind negatívan képes befolyásolni a belső motivációt (Ryan and Deci, 2017). Világossá vált tehát, hogy a belső motiváció egy élethosszig tartó pszichológiai növekedés, egyáltalán nem egy automatikusan kifejeződő mechanizmus, sokkal inkább függ a pszichológiai alapszükségletek kielégítésétől. Három ilyen alapszükséglet a kompetencia (magát hasznosnak érzi), az autonómia (képes szabályozni saját viselkedését), illetve a valahová tartozás érzése. Mindezzel kapcsolatos, hogy az egyén akkor lesz belsőleg elkötelezett egy tevékenység iránt, ha az összhangban van az eredeti céljaival, az ahhoz vezető viselkedés része az egyén identitásának és az a cselekvés kellemes érzést vált ki.

A motiváció tehát külső és belső faktorok által egyaránt meghatározott, mintegy kontinuumként fogható fel (Ryan & Deci, 2002). Későbbi kísérletek szerint a motiváció minősége számít igazán, minél inkább belső késztetésből fakad, annál erősebb (Vansteenkiste et al., 2009), annál jobb a minősége. Egy adott stimulust (pl. nyelvtanulás) tekintve tehát a legfontosabb tényező, hogy az egyén saját maga akaratából teszi, vagy külső nyomásra. Minél inkább belülről fakad a motiváció, annál jobb lesz a kimenetel. A megfelelő inspiráció és motiváció elérése érdekében az egyén három fő pszichológiai szükségletének ismerete kiemelkedő jelentőségű bármi féle tevékenységi kört tekintve.

#mentalhealth #lifestyle