A bőr melanoma új kezelési lehetőségei – van remény?

A melanoma a bőr melanocytáinak malignus átalakulásából keletkezik, amelyek az emberi bőr bazális rétegének pigment termelő sejtjei. Sajnálatos tény, hogy a melanoma egy viszonylag gyakori, gyakran fiatalokat érintő rosszindulatú bőrrák, amelynek gyakorisága az emúlt 40 évben 15-szörösére emelkedett. Ez a növekedés sokkal számottevőbb, mint más tumorokat tekintve. Átlagosan óránként egy amerikai hal meg melanomában, s mint említettem, az egyik leggyakoribb fiatal felnőtteket érintő malignitás. A 65 év felettiek melanoma miatti halálozása a második legmagasabb az összes daganatos halálozás között, főként férfiak esetén.

Mint sok más rosszindulatú daganat, a melanoma kialakulása is genetikai fogékonyságra és valamilyen környezeti faktor hatására vezethető vissza. Ilyen faktor például az intermittens, intenzív napsugárzás, míg az ún. kumulatív napsugárzás kevésbé jellemző (kivéve a lentigo maligna). Az UV sugárzás szerepének pontos mechanizmusa és hullámhossza ellentmondásos, mind az UV-A (hullámhossza: 320-400 nm), mind az UV-B (290-320 nm) fény hatással lehet a rosszindulatú átalakulásra. A pozitív családi anamnézis, nagyobb számú normál és dysplasticus anyajegy rizikófaktornak tekinthető. Vannak genetikai szindrómák, amelyek különösen magas kockázatot jelentenek malignus melanoma kialakulására. A bőrrák kialakulhat már meglévő anyajegy átalakulásából, vagy spontán, meglévő elváltozás nélkül.

A bőr melanomákat több csoportba sorolhatjuk a tumor anatómiai lokalizációját figyelembe véve, illetve a növekedési mintázatát tekintve:

A melanoma tehát a melanocyták malignus transzformációja következtében alakul ki. A normál bőrben a pigment termelő melanocyták az alsó rétegekben helyezkednek el. A nevus vagy anyajegy esetében a melanocyták jóindulatú osztódása következik be, majd fészkekbe rendeződnek. A malignus melanoma esetén a rosszindulatú melanocyták a bőr minden rétegében megtalálhatóak, horizontálisan és vertikálisan is terjednek. A mélybe való inváziójukkal párhuzamosan a terápiás lehetőségek száma, a gyógyulás esélye és a túlélés is drasztikusan csökken. Itt kell hangsúlyoznunk a melanomaszűrés és korai diagnózis óriási jelentőségét.

A melanoma szövettanilag 2 rendszer szerint osztályozható, a Breslow-vastagság és a Clark-féle beosztás szerint. A diagnózis tulajdonképpen a klinikai kép alapján történik és azt szövettani vizsgálat erősíti meg. 5 fontos, szemmel is látható jele van a melanomának, amely az ABCDE rövidítés segítségével egyszerűen memorizálható, ahol A az aszimmetria, B az elmosott határ (border), C a szín (color), D az átmérő (diameter), E az átalakulás (evolving), amely utóbbi a megváltozott színt, méretet, kiemelkedést, határokat jelenti.

Mint a legtöbb rosszindulatú daganat, ez is képes távoli áttéteket adni, amely korán a beteg halálához vezet. Ezt IV. stádiumnak nevezzük. Metasztázis leggyakrabban a májban, tüdőben, csontokban, bőr alatti szövetekben és az agyban alakul ki. Ritkábban a szemüregbe és a szembe is metasztatizálhat.

A melanoma típusosan olyan gének többszörös mutációjához társítható, amelyek a sejtosztódásban, differenciálódásban és sejthalálban vesznek részt. A melanoma kialakulásának számos molekuláris és genetikai lépését feltárták már, valamint az áttét képzéshez vezető folyamatokat. Mindezek célzott gátlása terápiás opcióként szolgálhat azon betegek számára, akikben az adott mutáció jelen van. Az utóbbi néhány év mérföldkő az előrehaladott melanoma kezelésében. A legfontosabb felfedezés az immunrendszer támogatása az ún. checkpoint inhibitorok alkalmazásán keresztül, valamint a célzott kezelés, amely a fontos mutációk ismeretén alapul. A különböző terápiás ágensek egymással, valamint műtéti eltávolítással, illetve sugárterápiával történő kombinációja pedig további nyereséget jelent a beteg számára. Érdekes elképzelés, amely már a gyakorlatba is bevezetésre került az ún. injektálható immunterápia, amely nemcsak a kezelt elváltozásra hat, de a távoli áttétek regresszióját is képes indukálni.

Összefoglalva a metasztatikus melanoma kezelése drasztikusan megváltozott az utóbbi években. Ezzel együtt az ebben a betegségben szenvedők életkilátásai is jelentősen javultak. Amíg korábban a túlélésük csupán 6-9 hónapra volt tehető, addig az új kezelési eljárásoknak köszönhetően ez 25-30 hónapra növekedett. Az új, főként immunrendszerre ható ágensek sok mellékhatást produkálnak és speciális hatásmechanizmusuknak megfelelően nem képesek minden ponton egyaránt hatást kifejteni (pl. az immunrendszer elől elrejtett helyekre aligha képesek eljutni), alkalmazásukkal azonban a beteg túlélése a korábbi fél évhez képest akár annak ötszörösére is emelkedhet.

Jimmy Carter, az Egyesült Államok 39. elnöke az egyik checkpoint inhibitornak (műtéttel és sugárterápiával kombinálva) és az atlantai Emory Egyetem orvosainak köszönhetően csodával határos módon meggyógyult IV. stádiumú metasztatikus melanomájából.

#health