Idegen nyelv tanulásával kapcsolatos érdekességek

Évtizedek óta kutatják annak hátterét, hogy van-e alapvető különbség az első (anyanyelv) és egy második (idegen) nyelv elsajátítása között. Sokáig a Kritikus Időszak Feltevés (Critical Period Hypothesis) volt érvényben, amely a nyelvtanulással összefüggő neurokognitív mechanizmusok plaszticitásának életkorral párhuzamos hanyatlását feltételezte. Habár számos evidenciát találtak arra, hogy a nyelvtanulás agyi folyamatai a korai gyermekkor után is flexibilisek maradnak, az előrehaladott életkort még mindig az anyanyelvi szintű idegennyelv-tudás gátló tényezőjeként tartják számon. Nem tudni azonban pontosan, mely agyi területek lehetnek felelősek ezért.

Érdekes módon a nyelvtanulással kapcsolatos neuroplaszticitást korábban mindig a második nyelv szemszögéből vizsgálták. Azonban az emiatt hiányzó adatok jó kiegészítője lehet az agyi plaszticitás és nyelvfeldolgozás szempontjából az anyanyelv ún. attríciója (nyelvfakulás, nyelvfelejtés). Az attríció egy fokozatos, nem kóros, negatív változás, az egyén azon képességének csökkenése/elvesztése, hogy anyanyelvét a korábbi szinten és minőségben használja egy folyamatos, hosszabb idejű idegen nyelvi környezetben tartózkodása során. A nyelvfelejtés folyamán az egyén az anyanyelvéről fokozatosan áttér az új környezet által dominált idegen nyelvre. Ezek az egyének tehát mintegy anyanyelvi szinten kezdik el használni második nyelvüket, de mindezt az első nyelvük rovására. Az is bizonyos, hogy az attríció gyerekekben sokkal kifejezettebb, mint felnőttekben. Ebből tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az első nyelvünknek szintén van egy érési gátja, körülbelül pubertás környékén stabilizálódhat. Azt is megállapították, hogy egy bizonyos nyelv gyermekkorban való elsajátítása nem eredményezi egyértelműen annak a későbbiekben anyanyelvi szinten történő használatát, az ezzel kapcsolatos agyi aktivitás egy másik nyelvi környezetben létezve megváltozhat. Az első nyelv ilyen típusú változása tehát azt támasztja alá, hogy az agyi plaszticitás felnőtt korban is megmarad és meglepő módon a felnőtt ember anyanyelvét egy instabil tulajdonságként foghatjuk fel.

Léteznek két nyelvet egyaránt anyanyelvi vagy legalábbis magas szinten használó egyének. Gyakran vesszük észre náluk, hogy a két nyelvet felváltva használják, időnként a másik nyelvből kölcsönöznek egy-egy szót, amely könnyebben eszükbe jut. Sokak álláspontja szerint veszélyes fiatal gyerekeket korán egy második nyelvre megtanítani, mert az az első nyelvük átfogó ismeretének és használatának rovására mehet. Általánosságban azonban úgy tűnik, hogy a kétnyelvű egyének a lexikális tudásukat az első nyelvükön aktiválják, amikor a nem domináns nyelvükön hoznak lexikális döntést. Azt is megfigyelték, hogy minél több hasonlóság van a két nyelv között (pl. a szavak egyezése, hasonlósága), annál nehezebb felváltva használni a két nyelvet. Funkcionális MR képalkotással vizsgálták angol/német kétnyelvű egyének agyi aktivitását, amikor egyik, illetve másik nyelvet használták. Azt vették észre, hogy ezek az emberek képesek gátolni a nem használt nyelv szókincséhez való hozzáférést, hogy az ne zavarja meg őket a másik nyelv alkalmazásakor. Valószínű tehát, hogy a különböző nyelveknek különböző kérgi reprezentációja lehet az agyban főként, ha a nyelvek elsajátítása korai életkorban történt.

Forrás:

Kasparian K, Steinhauer K. Confusing similar words: ERP correlates of lexical-semantic processing in first language attrition and late second language acquisition. Neuropsychologia. 2016;93:200-17.

Proverbio AM, Leoni G, Zani A. Language switching mechanisms in simultaneous interpreters: an ERP study. Neuropsychologia. 2004;42:1636-56.

#lifestyle #mentalhealth